A Király spiccei

(Dr. Hans Raeber a Fajtiszta kutyák enciklopédiájából)
II. Wilhelm, Württemberg utolsó királya fiatal korától kezdve nagy barátja volt a spicceknek. Az első kutyáját 12 évesen kapta, akikkel büszkén fényképeztette le magát. Két fehér spicce, Ali és Rubbi állandó kísérői voltak és éppúgy híresek, mint hírhedtek voltak, hiszen megtámadtak magas rangú kiválóságokat ugyanúgy, mint parasztgyerekeket, tekintet nélkül az osztálykülönbségekre.
A királynak sok szétszaggatott nadrágot kellett megfizetnie, és sok parasztasszony "adta el" neki a legjobb tojótyúkját, messze a piaci értéken felül.
Egy stuttgarti kézműves mondta egyszer, hogy szívesen sétálgat néha királyi palota előtt összeszaggattatni öreg nadrágját, melyet kifizettet a királlyal, és ami mellé rendszeresen egy kis fájdalom pénz is jár. A spiccek még hivatalos alkalmakon is a palota szobáiban kergetőztek. A nevelőnő, Pauline hercegnő története a stuttgarti újságok kedvenc témájává vált. A nevelőnő egy díszvacsorára volt hivatalos, és mert az új lakkcipője elviselhetetlenül nyomta a lábát, az étkezés alatt az egyik cipőjét lehúzta magáról. Ezt az egyik spicc tüstént észrevette. Magával ragadta a cipőt és azzal rohangált a megrökönyödött királyi asztaltársaság asztala körül körbe-körbeaz egyik szolgával a nyomában.
A király szermélyesen ellenőrizte kutyái gondozását és egy alklaommal a kutyát fürdető szolgának, aki saját munkáját megkönnyítendő az egyik kutya bundáját önhatalmúlag megnyírta, azonnal határidővel felmondott. A spiccek iránti királyi szeretet érthető módon jelentős szerepet játszott elterjedésükben a Sváb és Württemberg tartományokban